Interjú Nagy Gabriella festőművésznővel

DEBRECENI FESTŐMŰVÉSZ

VIRÁGOZTA FEL AZ ÚJ SZÁLLODÁT

Igazi különlegessége a Mercure Debrecen hotelnek, hogy a helyi értékek jegyben helyi tematika, méghozzá a világhírű virágkarnevál köré épül. Hogyan köszön vissza ez a belső terekben?

A karneváli hangulat, a vidám, dinamikus nyári hangulat már a belső tér tervezésénél koncepció volt, ezt kiegészítve működnek a falakon látható tapéták, amelyek a festményeimből készültek. A képek egy része a hortobágyi tájhoz, annak növény- és állatvilágához kapcsolódik. Régóta készítek tájképeket, az alföldi táj motívuma újra és újra felbukkan a képeimen. A hotel különlegessége, hogy kifejezetten a szálloda számára készítettem a virágkarneválhoz, Hortobágyhoz köthető képeket.

Festőművészként eredendően is kedvelt témája a természet sokszínűsége. Másfajta szemléletet kívánt Öntől ennek ábrázolása egy hotel kapcsán, mint amikor vászonra fest?

A hotel számára készített képek is olaj-vászon festmények. Ezeknek a munkáknak az elkészítése során figyelembe vettem a megrendelők és a tervezők igényeit is. Ugyanakkor saját elképzeléseken és inspiráción alapulnak, a jó munkák nem is is tudnak másképp létrejönni. Élvezetes volt ezeket a képeket megfesteni, úgy érzem, hatással lesz későbbi munkáimra is.

Az Ön által megálmodott virág témájú világ alapján printelt tapéták készültek – a modern technikai megoldások felfoghatók a képzőművészet kiterjesztéseként?

A munkák elkészítésekor figyelembe kellett venni a végső megjelenés méreteit, anyagát, helyét. Ezek is fontos szempontok voltak. A tapéta kortárs kiállítások médiuma is lehet, ebben az esetben egy alkalmazott művészeti megoldásról van szó, amely képzőművészeti minőséget emel be a térbe.

Úgy tudjuk, a szállodában számos egyéb alkotása is helyet kapott; milyen jellegűek?

A szálloda földszintjén tapétaként a falon és a szobákban világító dobozokban korábban készült festményeim szerepelnek. Ezek tájképek állatokkal (birka, rózsabogár) és növényekkel (almafaág). Az egyik kép egy kettőzött önarckép, egy ugró figura a Hortobágyon. Nagyon szeretek azokkal a tájakkal foglalkozni, amihez személyes kötődésem van, ilyen az Alföld, a Balaton, a Tisza, a Dunakanyar. A hagyományos tájképeket igyekszem egy friss, kortárs látásmóddal ötvözni. A klasszikus olaj-vászon anyagokat használom. A megfigyelés kulcsszó a munkáimban. A természetben rejlő gondolati, mitikus, vizuális összefüggéseket érzéki látvánnyá, koncentrált képi világgá formálom. Ezek privát történeteket megidéző belső tájak. A tájkép hagyományos műfaján belül keres új formákat és tartalmakat. A gyerekkori, vidéki nagyszülőkhöz köthető élmények és felnőttkori utazások határozzák meg azt a látásmódot, ami alapján a tájfestészet tradícióját újraértelmezem. A természeti erők, az extrém légköri jelenségek (villámok, vihar) megjelenítése a XIX. századi romantika óta vissza-visszatérő motívum, én is nagyon szívesen használom. Mostanában az állatok és növények is fontos szerepet kapnak a képeimen.

KÉRDÉSE VAN?
ÍRJON NEKÜNK!