TERVEZŐJE MESÉL

A MERCURE DEBRECENRŐL

Nem túlzás azt állítani, hogy az új Debrecen, a város modern arca a BORD Építész Stúdió kezei között formálódott. A Mercure Debrecen merőben új ötlet, látvány, színfolt egy nagyon régi utcában. Mi volt a koncepció?

A koncepciónk épp az volt, hogy a meglévő városszövetbe, a korábban már itt felépült épületek közé, illetve mellé hozzuk létre a szállodát oly módon, hogy az adottságait figyelembe véve azokat némileg újragondoljuk. Ez alapján fontos szempont volt, hogy a szűk utcát valamiképp térré bővítsük, tágítsuk, és ennek az előnyeit ne csak a szálloda vendégei tudják kiélvezni, hanem az arra járók is. Ennek megfelelően kialakítottunk egy bejárati öblöt, mely közönségforgalmi területeknek is helyet ad. Ennek a gondolatnak a mentén azt is fontosnak találtuk, hogy a földszinti rész transzparens tudjon maradni – ne átláthatatlan falakba ütközzön a látogató, hanem tágas, szellős, átjárható terek jöjjenek létre: a külső terek a belsőkkel szervesen, összhangban éljenek együtt.

Korábban úgy nyilatkozott, a munkatársaival sokkal inkább mérnökök, mint művészek. Kívülről nem is látszik az új hotelen semmi túlzás, semmi formabontó, semmi szürreális. Mi most a trend a szálláshelyek építésénél?

Építészként valóban úgy látjuk, hogy a mérnöki megközelítés jellemzőbb, ugyanakkor az a célunk, hogy olyan inspiráló, egyedi hangulatú épületeket hozzunk létre, amelyek észszerűek, jól működnek és fenntarthatók. Ebben pedig mindkét megközelítés szerepel. Szeretnénk elkerülni a fölösleges sallangokat, „púderezést”, emellett viszont fontos, hogy karaktert adjunk az épületnek. A hotel esetében ezt többek közt a terek kialakítása adja, illetve a homlokzatvilágítás tervezésénél is szempont volt, hogy az dinamikus megjelenést kölcsönözzön az épületnek. Nem a trendek alapján dolgozunk, nem ez befolyásolja a tervezést, sokkal inkább egy hangulatot akarunk megragadni és átadni, így az intuíció-benyomás-megértés hármasa az, amiből kiindulunk. Fontos, hogy megismerjük a környezetet, ismerjük a megbízó igényeit, emellett pedig arra is tekintettel legyünk, hogy az épület végső felhasználóinak mire van szükségük, mitől tud többet adni nekik az adott épület. Trend jelenleg, hogy tematikus szállodákat hoznak létre, viszont a belsőépítészetet nem mi terveztük, hanem Fülöp Krisztinához köthető (KOMP Design).

Aki korábban végigsétált a Bajcsy-Zsilinszky utcán, aligha gondolta, hogy elfér itt egy négyszintes, 155 szobás szálloda. Mintha egy szűk helyre valami egész hatalmasat sikerült volna besimítani. Építészeti szempontból melyek voltak a legnagyobb kihívások?

Ahogy már beszéltünk róla, a tervezés során elsősorban leginkább a terület adottságai jelentettek kihívást, hogy a teret bővíteni tudjuk. A meglévő épületek közé történő zárt sorú beépítés mindig rejt mind tervezési, mind kivitelezési kihívásokat. Eszerint az épületnek egy részét az utca kiterjesztéseként fogtuk fel, ügyelve arra, hogy sem a szállodai funkciókban, sem az utcakép szempontjából ne viselkedjen a környezetétől elérően, hanem mindkét szempontnak megfelelően, azok szerves részeként tudjon működni. Az is fontos kérdés volt, hogy egy ekkora tömeget, beépített területet izgalmasan tudjunk végső formára hozni – jó példa a földszint feletti áttört födémes lezárás, aminek a tervezése során szempont volt, hogy vertikálisan is szerethető léptékűek maradhassanak a földszinti területek. Nem utolsó sorban az is lényeges volt, hogy a homlokzat mindkét irányba kommunikáljon (Az épület olyannyira illeszkedik szervesen a szövetbe, hogy nemcsak a Bajcsy-Zsilinszky utca felé, hanem a tömbbelső felé is kommunikál. A tömb felé teljes értékű homlokzattal bír, illetve a két közterületet egy passzázzsal köti össze.), hasonló építészeti elemekkel reprezentálva a funkciót/rendeltetését.

Az Accor-csoport a modernitás és a kényelem mellett világszerte ragaszkodik ahhoz, hogy a helyi gyökerek tetten érhetők legyenek szálláshelyein. Ez a Mercure Debrecen esetében miben nyilvánul meg?

Ez leginkább a belsőépítészeti kialakításban tetten érhető, melynek alapjául a Debreceni Virágkarnevál szolgált, melyet idén 56. alkalommal rendeznek meg, tehát abszolút beszélhetünk helyi hagyományról. A virágkarnevál témája leginkább a szobák, belső közös terek kialakításán látható – ugyanúgy visszaköszön a falakon, a berendezési tárgyakon, mint a felhasznált színvilágban. Nagy Gabriella helyi festőművésznő ennek során kifejezetten ide álmodott meg egy olyan virág témájú világot a képein, amelyek felhasználásával olyan printelt tapéták készültek, melyek a szobák ágyfejvégei mögötti falrészt díszítik. Emellett számos egyéb alkotás helyet kapott tőle, ugyanúgy, mint más magyar kortárs iparművészek kerámiái a közönségforgalmi területeken.

A nagy tömegű, ránézésre robosztus épületekbe mindig csempésznek valamiféle szellősséget – árulja el, milyen ötletek, megoldások, technikák válnak be erre a célra?

A szellőség érzete, az épület homlokzati és tömegalakításából egyszerre fakad. Alapvető cél, hogy ezek együttese mélységet adjon az épület határvonalán. Az épületek nem kelthetik az áthatolhatatlanság érzetét a szemlélődőben, láttatni, sejtetni kell, hogy a felületek mögött újabb terek bontakoznak ki.