Egy hotelben szinte ugyanúgy vágyik rá a vendég, hogy otthon érezze magát, mint arra, hogy a “máshol” élménye is kiteljesedjen. Kell-e, lehet-e ezt a két igényt az Ön szakmája által szintézisbe hozni?
Véleményem szerint a jó belsőépítészet egyik legfőbb ismérve, hogy a különböző igényeket tejesen észrevétlen módon össze tudja hangolni. Elképesztően gazdag eszköztárral rendelkezünk minderre. Szálloda esetén valóban elsődleges a wow-faktor, az élmény újszerűsége fontos. Kimondottan elvárás, hogy más legyen, mint otthon. De ez nem azonos mértékben igaz valamennyi felhasználói térre. Elsősorban a közösségi terek azok, amik extravagánsak, ott az élményszerzésen van a hangsúly. A szobákban, ahová visszavonulnak a vendégek, ahol megpihennek, ott finomra hangoltuk a „meglepetéseket”, az otthonosság fontosabb.
A belsőépítészet egyszerre látvány és élmény, ami javarészt a részletek kimunkáltságán múlik. Egy hotel ebben a tekintetben mennyiben más látásmódot kíván? Hiszen hatalmas a tér, ebből adódóan sok a részlet, amire figyelni, amit meglátni kell.
Az élményszerzés irányított dolog, térben és időben történik. Pontosan ki van találva, hogy belépéskor mit lát a vendég, merre szeretnénk vezetni, milyen ingerek érik például az étteremben és mik a kávézó területén. Ezek a terekben elhelyezett hangsúlyok nem kizárólag vizuális elemek. Egy-egy nagy léptékű, domináns elem adja az eső impulzust, majd ahogy mozgunk a térben, a kisebb méretű tárgyak is szerephez jutnak. Amint karnyújtásnyira megközelíti a dolgokat, vagy helyet foglal a vendég, a taktilis érzékek is előkerülnek: különböző tapintású anyagok veszik körül. A mindenütt jelen lévő élő és szárított növények, virágok az illatokkal is szereplők. Multiszenzuális élményt nyújt a tér.
