Interjú Fülöp Krisztina okleveles építész tervezőművész, belsőépítésszel, a KOMP DESIGN Stúdió vezető tervezőjével

ÉLMÉNYT NYÚJT A TÉR

EXTRAVAGANCIA ÉS FINOMRA HANGOLT MEGLEPETÉSEK

Egy hotelben szinte ugyanúgy vágyik rá a vendég, hogy otthon érezze magát, mint arra, hogy a “máshol” élménye is kiteljesedjen. Kell-e, lehet-e ezt a két igényt az Ön szakmája által szintézisbe hozni?

Véleményem szerint a jó belsőépítészet egyik legfőbb ismérve, hogy a különböző igényeket tejesen észrevétlen módon össze tudja hangolni. Elképesztően gazdag eszköztárral rendelkezünk minderre. Szálloda esetén valóban elsődleges a wow-faktor, az élmény újszerűsége fontos. Kimondottan elvárás, hogy más legyen, mint otthon. De ez nem azonos mértékben igaz valamennyi felhasználói térre. Elsősorban a közösségi terek azok, amik extravagánsak, ott az élményszerzésen van a hangsúly. A szobákban, ahová visszavonulnak a vendégek, ahol megpihennek, ott finomra hangoltuk a „meglepetéseket”, az otthonosság fontosabb.

A belsőépítészet egyszerre látvány és élmény, ami javarészt a részletek kimunkáltságán múlik. Egy hotel ebben a tekintetben mennyiben más látásmódot kíván? Hiszen hatalmas a tér, ebből adódóan sok a részlet, amire figyelni, amit meglátni kell.

Az élményszerzés irányított dolog, térben és időben történik. Pontosan ki van találva, hogy belépéskor mit lát a vendég, merre szeretnénk vezetni, milyen ingerek érik például az étteremben és mik a kávézó területén. Ezek a terekben elhelyezett hangsúlyok nem kizárólag vizuális elemek. Egy-egy nagy léptékű, domináns elem adja az eső impulzust, majd ahogy mozgunk a térben, a kisebb méretű tárgyak is szerephez jutnak. Amint karnyújtásnyira megközelíti a dolgokat, vagy helyet foglal a vendég, a taktilis érzékek is előkerülnek: különböző tapintású anyagok veszik körül. A mindenütt jelen lévő élő és szárított növények, virágok az illatokkal is szereplők. Multiszenzuális élményt nyújt a tér.

Egyediség, társművészetek

A Mercure Debrecen témája a város turisztikai emblémájának számító népszerű virágkarnevál. Az adott tematikán belül, ami egy nagyon gazdag szín- és formavilágot ölel fel, melyek voltak a fókuszpontok?

Képzőművészet. Nagy Gabriella alkotásait nagyon szeretem, a humora sokat adott hozzá. Nemcsak a virágokat ábrázoló képekkel dolgoztunk, hanem a földrajzi helyszín, jelesül a Hortobágy egyéb ikonikus elemeivel is. Több munkáját is felhasználtuk részleteire ránagyítva, vagy az egész képet. Például a kávézóban az egymás hátán álló bárányok, vagy a közlekedőben a pusztában jógázó alakok. Ez utóbbi az átrium hátfala is, tehát egy finom csavar van a képi világunkban, hogy amikor kint vagyunk és a belső tér adja a látóhatárt, akkor egy külső helyszínt látunk. De kifejezetten erre a projektre, a mi koncepciónkhoz igazodva is festett új képeket, melyeket a szobákban használtunk fel. Az emeleti közlekedők mennyezetén széthintett virágkompozíció is kifejezetten ide készült.

Egyedi kerámia.Andrási Edina által készített fekete kerámia tárgyak nagyon kedvesek a számomra. Ezek az étteremben és a lobbyban az asztalokra kerülő kis vázák és tálkák kis szériás, kifejezetten ebbe az enteriőrbe tervezett és a művész által elkészített tárgyak.

Szignalizáció. Réczey Zoltán grafikus által tervezett irányító táblák: feliratok és piktogramok is az elképzelt összkép szerint lettek megtervezve. Az emeleti folyosókon a világító nagy színes szintjelző számok önálló egységek.

Karneváli hangulat téri zeneisége

Az építészeti fluid kontúrnak eleve van egy ilyen játéka, mi ezt a ritmust követtük. Szó szerint is értem az előbbi mondatot, hiszen a padlóban és a mennyezeten is körberajzoltuk a belső teret. Ez a kontúr azonban nem elválasztást jelent, hanem éppen ellenkezőleg: elmossa, megszünteti az éles határt. A padlón a külsőburkolat az átriumhoz igazodik, a mennyezetre pedig egy tükröződő felület került, ezzel mindkét felületen eltolódik a kint és a bent határvonala. Ez teljesen egybevág az eredeti építészeti szándékkal, mely a lüktető, kanyargós üveghomlokzatot rajzolta. Az így kialakított nagy egységeket tovább bontottuk különböző léptékű belsőépítészeti elemekkel, nagyon impulzív, sokszínű téri szituációkat hoztunk létre.

 

Sokszínűség

A karnevál egy hatalmas, közös ünnep. Ott bárki és mindenki reflektorfénybe kerülhet azáltal, hogy fellépő lesz. De a közönség sem heterogén.

Fény és árnyék

A világítással hangsúlyokat adunk a térben, irányítjuk a figyelmet, kiemelünk dolgokat.  Az árnyékkal mindezt árnyaljuk, de gazdagíthatjuk is az érdekes vetett árnyékok által. Kifejezetten az volt a cél, hogy drámai, kontrasztos fény-árnyék hatás jöjjön létre. Teátrális élményt kívántam előhívni. Ilyen a karnevál: egy óriási, önfeledt, boldog előadás, színjáték.

A projekt során mi jelentette a legnagyobb kihívást?

A karnevál egy nagyon dinamikus, színes, érzéki forgatag. Tele túlzásokkal. Ott kisebb egységek vannak, egymást követik ezek a nagyon egyedi, feltétlenül különbözni vágyó, extrovertált felvonulók. Ennek a megidézése már némi átiratot kíván, hiszen amit ebből megjelenítünk, az statikussá válik, nem tud elhaladni előttünk, hogy aztán egy másik következzék. Mint mindenben, itt is a mérték a kulcs. Máshol van ugyan a határ, de nem lehet akármennyi nagy, látványos elemet belepakolni, mert ellenkező hatást vált ki, unalmassá válhat az eredmény. A legnagyobb figyelemmel arra voltam, hogy kordában tartsam a látványos elemeket, ugyanakkor a karnevál gazdagsága is megvalósuljon. A karneválok lüktetésének általában a zene az alapja. Itt az volt a legnagyobb feladat, hogy ezt a zene nélkül meg tudjuk jeleníteni.

KÉRDÉSE VAN?
ÍRJON NEKÜNK!